Egy kedves, idős házaspár hívott minket segíteni a hétvégi telkükre. A melegebb tavaszi napok kicsalogatták őket a kertbe, de szeretett birtokukon igen sok elvégzendő feladat akadt, amit egyedül nem győztek volna megcsinálni.
Örömmel mentünk hát segíteni. Telektisztítás, metszés volt a fő feladat, de végül felújítottuk a szederkordont, építettünk egy kis hidat a kert végi patak fölé, a bejárás megkönnyítésére, és még egy kis tűzrakót is rögtönöztünk, amit a tulajdonossal közösen elköltött ebéd alkalmával fel is avattunk.
Először összegyűjtöttük a kidobásra ítélt, használhatatlan és felesleges tárgyakat, a felgyűlt zöldhulladékot. Ezzel meg is töltöttünk egy konténert. Egy helyre hordtuk a tűzrakásra vagy karózásra felhasználható faanyagot. Nem kis feladat volt, szinte el is telt az első munkanap, már csak a meglévő ágyás ktisztítása és felásása fért bele.
Másnap viszont jöhettek a további kertészeti munkák. A növények metszése és a terület kaszálása után felrotáltuk a talajt, amit azután elegyengettünk, tömörítettünk és így szép, egyenletes, gyommentes talajt kaptunk. A tulajdonosok magaságyásokat és konyhakerti veteményest terveznek kialakítani, amire az így előkészített talaj biztosan alkalmas lesz.
Közben elkészült a tűzrakó is, nagyon jól működik, leteszteltük… néha ez is belefér!
A finom, jó hangulatban elfogyasztott ebéd után végül legnagyobb örömünkre használhattuk a kreativitásunkat is! Megalkottuk a rendelkezésünkre álló alapanyagokból rögtönzött rusztikus szederkordont, és egy egyszerű, de masszív, teherbíró kis hidat ácsoltunk a kertvégi patak fölé, de nagyon figyeltünk arra is, hogy elég magas legyen ahhoz, hogy a vadkacsák elférjenek alatta.
Fűrész, kalapács, százasszög, fúrógép és persze mérőszalag, vonalzó és a ránk jellemző jókedv és lelkesedés segítségével sikerült ismét örömet szereznünk.
